
Nyár ellenére tiszta, jó átlátszóságú égen folyt az észlelés, mellyel az obszervatórium visszatért eredeti küldetéséhez, a változócsillag észlelésekhez.
Az Ursa Maior program után (mely 5 darab csillag észlelését jelentette) nem lehetett kihagyni a nyár egyik szenzációjának kikáltott T Coronae Borealis csillag észlelését sem (melyről egy művészi elképzelést a bejegyzés elején találhatunk). A T Crb visszatérő nova és nagyjából 75 évente fényesedik fel a maximumára, amely 2 magnitúdó (és így az ég egyik legfényesebb csillagává változik). A legutóbbi ilyen kitörése óta 75 év már eltelt és tavaly télen az észlelések alapján a fényessége a minimumra csökkent, amely a legutóbbi ilyen kitörés előtt is megtörtént, így a csillagászok azt sejtik, hogy már „mindenórás” az ismételt kitörés.
A tegnapi észlelés során még mindig a minimum közelében volt a csillag, de minden észlelés alkalmával fel fogom keresni, hogy további méréseket végezzek.

