Ursa Maior Csillagda 
Bár a légkör igazán téliesen tiszta volt, égi kísérőnk nem adott esélyt arra, hogy mélyég objektumokat észleljek, így hát javarészt a naprendszeren belüli észleléseket folytattam. A Hold igazán látványos árnyékokkal jutalmazott, a kráterek közepén jól kivehetőek az egyes becsapódások után maradt gúlák és képződmények, de az is látható, hogy némely kráter közepe sima, melyre a becsapódás következtében feltörő és megszilárduló magma ad magyarázatot.
Az egyes kráterek beazonosításától eltekintenék, fókusznyújtó (és az így megnövelt nagyítás) mellett alaposabban lehet majd észlelni Holdfelszíni képződményeket.
Következő állomás a Jupiter volt.
Ezúttal nem csak a bolygót, hanem két holdját is, az Iot és az Europát is meg tudtam figyelni. A Jupiter északi sávjában (amely a kép alján van, a távcső működési elvéből adódóan) jól kivehető egy sötétebb, elnyúlt folt, valamint egy apró fehéres kitörés. A kitörés a Jupiter alsóbb légrétegeiből szállítja az anyagot a felszínre, ahol a napsugárzás hatására oxidálódik és barnul be.
A déli sávban jól megfigyelhető a kavargó, öblösödő felhőréteg. A Nagy Vörös Folt ismét nem nézett felénk, de így is érdekes időjárási jelenségeket figyelhettem meg.
Az észlelést változócsillagok fotometrikus mérésével végeztem, ezúttal az Auriga csillagkép 5 változóját mértem meg.
