Tekintettel a majdnem teliholdra, egyetlen igazán látványos észlelni való akadt az égen, ami pont a Hold volt különböző nevezetes krátereit jelentette.

Az első állomás a Clavius kráter és közvetlen környezete volt. A kráter maga az egyik legnagyobb holdfelszíni forma, az átmérője közel 230 km. Telihold lévén sajnos kevés árnyék és kontraszt volt észlelhető, de a formát így is nagyjából megfigyelhetjük.

A következő kráter a Schiller kráter volt, amelynek formája egészen kilóg a szokásos kráterek közül, hiszen hosszúkás, elnyúlt. A Laposföld hívők egyik kedvenc érve, hogy ” A holdon sincsen ovális kráter, tehát lapos”, hát sajnálom, itt a fotografikus cáfolat erre az állításra. Az árnyékok kiadják a kráter fal tetejének alakját valamint látható, hogy a kráter közepe teljesen sima, valószínűleg lávafolyás miatt. Figyelemre méltó még az éppen napsütésben kirajzolódó szirt a kráter jobb oldalán. Méretei: 179 km hosszú és 79 km széles.

