Ursa Maior Csillagda 
A tavaszi galaxis szezon továbbra is rengeteg észlelni valót kíván, így hát minden holdtalan éjszakán kiemelkedő észlelési programot nyújtanak ezek a távoli csillagvárosok.
A fenti képen látható NGC 5033 egy lenyűgöző, közeli spirálgalaxis a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben, körülbelül 40 millió fényévre a Földtől. A galaxis kissé megdőlt rálátásban mutatkozik meg, így szép ívben kivehetők a karjai és a fényes központi magja. Az NGC 5033 aktív galaxismaggal rendelkezik, amely vélhetően egy szupermasszív fekete lyukat rejt – ennek következtében a mag környezetében intenzív sugárzás figyelhető meg. A fotón jól megfigyelhetők a galaxis kanyargó porsávjai és kékes színű csillagképződési területei is, melyek a galaktikus karokban szóródnak szét. Bár nem annyira ismert, mint nagyobb társai, az NGC 5033 különleges részletei miatt igazi gyöngyszem a tavaszi égbolton. A kép elkészítéséhez nagyjából két és félóra adatot használtam fel, melyet két éjszaka gyűjtöttem.
Az NGC 3521 egy csodaszép, közeli spirálgalaxis az Oroszlán (Leo) csillagképben, körülbelül 35 millió fényévnyi távolságban. Bár nem annyira híres, mint a klasszikus spirálgalaxisok, az NGC 3521 különleges megjelenésével hívja fel magára a figyelmet: karjai kissé kuszák, a porfelhők és csillagképződési területek szabálytalanul szövik át a galaxis korongját. A galaxis körül halvány, diffúz burokszerű szerkezet is megfigyelhető, amely korábbi galaxisütközések nyomára utalhat. Központi része fényes és kissé széttöredezett hatású, így az NGC 3521 a rendezett spirálokkal szemben egy mozgalmasabb, dinamikusabb arcát mutatja az univerzumnak – igazi különlegesség a tavaszi égbolt gyűjteményében.
